Szórólapozás

A szórólapozás a legegyszerűbb és leggyorsabb módja annak, hogy jelen legyünk egy körzetben. Nem kell hozzá pult, molinó vagy hangosítás – csak néhány lap, egy kis idő és egy kis bátorság. A cél nem az, hogy ellepjük a várost papírral, hanem hogy jelezzük: itt vagyunk, indulunk, és lehet velünk találkozni.

Több mint papírdobálás

A szórólap nem szemét, hanem egy első kapcsolat. Ha tehetjük, ne csak bedobjuk, hanem adjuk is át. Egy mosoly, egy rövid mondat – „Kutyapártos jelölt indul a körzetben, itt találsz róla infót.” – már önmagában kapcsolatot teremt. Nem kell senkit meggyőzni az utcán, a cél az, hogy láthatóvá váljunk, és lehetőséget adjunk az érdeklődésre.

Forgalmas pontokon – piacokon, buszmegállókban, boltok környékén – különösen jól működik a személyes átadás. Lakóövezetekben a postaládás terjesztés továbbra is alapmódszer, főleg ha kulturáltan, rendezetten csináljuk.

Közösségi jelenlét

Sok helyen szívesen kiraknak néhány szórólapot a pultra, ha megkérdezzük. Kisboltokban, kávézókban, közösségi terekben gyakran nyitottak erre. Parkokban, rendezvényeken vagy akár kutyasétáltatás közben is természetesen adódhatnak beszélgetések. Ezek a helyzetek gyakran többet érnek, mint egy teljes utca bedobálása.

A szélvédőre helyezett szórólap működhet, de ez érzékenyebb műfaj. Ha ezt választjuk, tegyük körültekintően, kulturáltan, és csak ott, ahol nem okoz kellemetlenséget. Ha bizonytalan a helyzet, inkább válasszunk személyesebb megoldást.

Amit ne csináljunk

Ne tegyünk szórólapot oda, ahol kifejezetten kérik, hogy ne legyen reklám. Ne ragasszuk közterületre, ne gyömöszöljük kapurésbe, és ne hagyjunk magunk után papírszemetet. A cél nem a papírmennyiség, hanem a jó benyomás.

A szórólapozás akkor működik igazán, ha közben emberek maradunk. Ha már embereket szeretnénk juttatni a parlamentbe, kezdjük azzal, hogy emberként viselkedünk az utcán is.